Kettősség?

Van egy csodálatos videó egy csodálatos lányról. Meghalt tavaly nyáron, 24 éves volt. Rengeteg szép dolgot mondott, amire rájött az életével és a betegségével kapcsolatban. Nem is igazán vagyunk abban a helyzetben, hogy felülbírálhatnánk, hiszen egyikünk sem fogja in sha Allah soha megtudni, milyen lehet 24 évesen meghalni leukémiában. Biztosan olyan dolgokra jön rá ilyenkor az ember, amelyet más nem tudhat.

Volt azonban egy gondolat, amellyel nem tudok egyetérteni. Azt mondta, a betegsége nem Istentől van, hanem a bűn miatt, amely megjelent a világban. Mintha a világ a jó és a rossz örökös harcából állna, és mindkettő egyenlő erővel rendelkezne. Ahogy valaki egyszer elmagyarázta, hogy az ő vallása szerint a halott csecsemők nem biztos, hogy a mennybe jutnak, hanem az ördög és az angyal „megküzd” lelkükért.

De tulajdonképpen ez után a karácsonyi időszak után az ember valahogy érzi is a levegőben azt, amiből kiindult az ünnep. Hosszabbodnak a nappalok, a világosság diadalmaskodott a sötétségen. Sötétség és világosság, rossz és jó küzdelme. A fény születése. Rengeteg hitrendszer van, ami erre épül, amelynek ez a kettősség a lényegi eleme.

Ez a körforgás azonban nekem egyáltalán nem megnyugtató. Igen, most új fényt kaptunk, de majd eljön az idő, amikor megint erősebbnek bizonyul a sötétség. Igen, léteznek a jó erők, de ott vannak a gonoszok is, és tényleg megragadhatják az ártatlan gyerekeket, fiatalokat? Tényleg lehetséges, hogy a bűn, a gonoszság miatt egy gyönyörű fiatal lány testét szétrágja a rák, és ilyen értelmetlen módon érjen véget az élete? A jó és a rossz egyenlő erővel bírnak, és a verseny pillanatnyi állásán múlik, mi lesz velünk?

Érdekes, hogy emberek, akik hisznek Istenben, így gondolkoznak. Hogy az Egyetlen, a Leghatalmasabb, a Teremtő, az Ellátó, a Gondoskodó Istenen kívül van olyan erő, amely kiveheti az Ő Kezéből a dolgok irányítását, akivel Neki küzdenie kellene, aki rosszra változtathatná a dolgokat, aki megbetegíthetne egy egészséges fiatalt és a pokolra juttathatna ártatlan gyerekeket?

Én ebben nem hiszek. Igen, létezik a gonosz a világban, de a hatásköre nagyon behatárolt. Embereknek sugdos, hogy tönkretegye az életüket, hogy tönkretegyék az életüket, hogy ne legyenek boldogok, hogy ne éljenek teljes életet, hanem aggódjanak, és a félelem, a gyűlölet vagy a kisebbségi komplexus feleméssze őket. Ezzel próbálkozik. Természetesen ezekből az érzésekből kialakulhatnak betegségek, de maga a betegség nem a sátántól van, hiszen tisztulás lehet benne. Isten áldása lehet, amelynek hatására az ember megáll, elgondolkozik, és jobb irányba fordíthatja az életét.

Én személy szerint úgy érzem, a betegségem Allah legnagyobb áldása volt az életemben. És azt is érzem, hogy egy hatalmasabb terv részeként minden a helyén van. És hogy a rossz, vagyis ami pillanatnyilag rossznak tűnik, nem biztos, hogy egy másik perspektívából tényleg rossz, mert a hatása sokkal jobb, mint a legszebb dolognak, amit csak elképzelni tudnánk.

Hiszem, hogy Isten irányít mindet, Akinél van a világban létező összes könyörület 99szorosa, és Akinek a trónjára fel van írva: „a könyörületem hatalmasabb a haragomnál”. Ha csak említjük őt, megszűnik a gonosz sugalmazása. Ő Hatalmasabb, Könyörületesebb, Irgalmasabb, Szeretetteljesebb, Kedvesebb mindennél és mindenkinél. És a borzalmas dolgok, amelyek itt történnek, egy másik dimenzióból szemlélve, ha az összefüggéseket nézzük, vagy, hogy mi származik belőle, nem is olyan borzalmasak. Az igazságtalanság áldozatai tudják, hogy a helyes úton járnak, és jutalmuk hasonló lesz az elődeikéhez. Ezt látva egyre többen felébrednek, és olyan csodálatos dolgokra leszünk képesek, amelyeket soha nem képzeltünk volna magunkról. És a mi kis életünkben lévő problémák esetén sokszor csak egy kis idő kérdése, hogy mi is lássuk, ennél jobb nem is történhetett volna.

A világban nem két, egymással viaskodó erő uralkodik. Mi nem csak véletlenül a harctérre kerültünk, és oda csapódtunk, aki éppen közelebb volt – általában a rossz oldalra: az élet nem a magyar történelem. A világnak Egyetlen Ura van, Aki mindent a legkedvesebben irányít. És mi Hozzá kapcsolódunk, Vele élünk harmóniában, Rá hagyatkozunk.