Szóval új évet írunk holnaptól.
Nem tartom igazán fontosnak a dátumokat, de az ember mégsem tudja magát kivonni a globális remény- és fogadalomáradatból.
2013 az egyik (ha nem A) legnehezebb, legfájdalmasabb, legboldogabb és legcsodálatosabb évem volt. Igen, mindez együtt. Az Élet. Így, nagy betűvel.
Az ember akkor tanulja meg értékelni, amikor kérdőjel kerül elé.
Élünk. Élünk?
Minden, mindenki megkérdőjeleződött. Én is. Ez vagyok én? Ki vagyok én? Miért vagyok én ez? De hát ez nem is én vagyok! Akkor hogy jutottam ide?
Majd a fellélegzés, a béke. A szeretet. A csoda. Az áldások felismerése. A boldogság. Az igazi élet.
Soha nem tanultam még ilyen kevés idő alatt ilyen sokat. A betegség és minden, ami vele jár, Allah legnagyobb áldása volt az életemben. Lecsiszolódott rólam a felesleg. Nagy lépések önmagam felé. A fókusz áthelyezése az evilágról a túlvilágra. A hajóm megmentése az óceánból, amelybe kis híján belefulladtam. Figyelek magamra. Meghallom a hangomat. Közelebb kerülök magamhoz azáltal, hogy Istentől várom azt, amit eddig emberektől vártam. Isten szeretete az első. A megmenekülés a teremtmények iránti rabszolgaságból. A Teremtő szolgálata, imádata, szeretete. Az imádat lehozása a mi szintünkre, átélése annak, hogy valójában a szeretet legmagasabb fokáról van szó.
Most boldog vagyok, mert nem ott keresem a boldogságot, ahol nincs, hanem a boldogság Forrásánál. Csak az tud nekünk bármit biztosítani, Aki azt teremtette. És ettől az embereket is jobban elfogadom olyannak, amilyenek - mert nem szeretném, hogy mások legyenek. Nincs rá szükségem, és nem fáj, hogy nem azok, amik nem.
Megszabadulás a félelmektől. Nem akarok megfelelni senkinek.
Béke.
Hogy mit határozok el?
In sha Allah soha nem fogom Allah szerepét embereknek adni, mert tuti rosszul csinálják. Nem más határoz meg engem. Nem szokások, minták, beidegződések szerint viselkedem, gondolkozom, hanem élek.
Felfedezem a világot. Felfedezem magamat. Ízlelgetem az életet.
Nem adom alább. Aki fél, csak félig él.
Boldog vagyok.
Szeretem Allahot, Aki teremtett, és aki visszaadta az életemet.
És utána szeretlek titeket! A legjobbat kívánom nektek! Jövőre találkozunk in sha Allah.
Nem tartom igazán fontosnak a dátumokat, de az ember mégsem tudja magát kivonni a globális remény- és fogadalomáradatból.
2013 az egyik (ha nem A) legnehezebb, legfájdalmasabb, legboldogabb és legcsodálatosabb évem volt. Igen, mindez együtt. Az Élet. Így, nagy betűvel.
Az ember akkor tanulja meg értékelni, amikor kérdőjel kerül elé.
Élünk. Élünk?
Minden, mindenki megkérdőjeleződött. Én is. Ez vagyok én? Ki vagyok én? Miért vagyok én ez? De hát ez nem is én vagyok! Akkor hogy jutottam ide?
Majd a fellélegzés, a béke. A szeretet. A csoda. Az áldások felismerése. A boldogság. Az igazi élet.
Soha nem tanultam még ilyen kevés idő alatt ilyen sokat. A betegség és minden, ami vele jár, Allah legnagyobb áldása volt az életemben. Lecsiszolódott rólam a felesleg. Nagy lépések önmagam felé. A fókusz áthelyezése az evilágról a túlvilágra. A hajóm megmentése az óceánból, amelybe kis híján belefulladtam. Figyelek magamra. Meghallom a hangomat. Közelebb kerülök magamhoz azáltal, hogy Istentől várom azt, amit eddig emberektől vártam. Isten szeretete az első. A megmenekülés a teremtmények iránti rabszolgaságból. A Teremtő szolgálata, imádata, szeretete. Az imádat lehozása a mi szintünkre, átélése annak, hogy valójában a szeretet legmagasabb fokáról van szó.
Most boldog vagyok, mert nem ott keresem a boldogságot, ahol nincs, hanem a boldogság Forrásánál. Csak az tud nekünk bármit biztosítani, Aki azt teremtette. És ettől az embereket is jobban elfogadom olyannak, amilyenek - mert nem szeretném, hogy mások legyenek. Nincs rá szükségem, és nem fáj, hogy nem azok, amik nem.
Megszabadulás a félelmektől. Nem akarok megfelelni senkinek.
Béke.
Hogy mit határozok el?
In sha Allah soha nem fogom Allah szerepét embereknek adni, mert tuti rosszul csinálják. Nem más határoz meg engem. Nem szokások, minták, beidegződések szerint viselkedem, gondolkozom, hanem élek.
Felfedezem a világot. Felfedezem magamat. Ízlelgetem az életet.
Nem adom alább. Aki fél, csak félig él.
Boldog vagyok.
Szeretem Allahot, Aki teremtett, és aki visszaadta az életemet.
És utána szeretlek titeket! A legjobbat kívánom nektek! Jövőre találkozunk in sha Allah.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése